Egy hete esik az eső, minden nap, órákon át. Ma egyenlőre még kivár, nem lehet tudni, hogyan döntenek fent a felhők. A talaj nedves, a levegő a növények és a talaj kipárolgásaitól súlyos, a növényzet körülöttünk annyira megsűrűsödött, mintha nem a Normafán, hanem egy esőerdőben sétálnánk. A leveleken cseppek, megállapítom, nem teljesen szabályosan, inkább a gravitáció függvényében ülnek meg hol az elején, hogy a közepén a vízcseppek, van, hogy csak a levél felszínének sötétebb zöldje árulja el a nedvességet. A levelekben szinte tapintható a víz jelenléte, olyan feszesek, mintha alig bírnák eltartani a az elmúlt időszakban rájuk szakadt csapadékot.
